Margerita felvonulása

Erwin

2020. november másodika volt, hétfő, kora délután. Erwin, a tősgyökeres bécsi és ízig-vérig pincér, akit a világjárvány megfosztott a munkától, apró lakásában ült Bécs Währing* negyedében és WC-papír-tekercseket fűzött egy szárítókötélre, mégpedig sormintában fehér, rózsaszín és sárga színekben. Három családi csomag ment rá, ami nem magától értetődő soványka pénztárcáját tekintve, de egyszerűen nem maradhatott ki abból az eseményből, amire Margerita hívta meg az interneten. Először is azért, mert Margerita rendkívüli ember, másrészt úgy tűnt, hogy ez a rendezvény pontosan neki való itt és most, hiszen otthon már borzasztóan magányosnak érezte magát. „Öltözzetek jelmezbe, gyertek el a Türkenschanzparkba és élvezzük még egyszer utoljára az estét és egymás társaságát, mielőtt megint nehezebben találkozhatunk egymással.”

Erwin ivott egy kortyot a dobozos sörből – ez volt ma már a harmadik vagy negyedik – és a nadrágján az egyik nadrágszíjtartójára hurokra kötötte a szárítókötelet. Ódzkodva szemlélte a művét: „Remélem, hogy ez emberek még emlékeznek arra, hogy márciusban szinte alig lehetett WC-papírt kapni. Máskülönben jól lejáratom magam. De akkor mi van, úgyis tökmindegy.”

Vera

Vera szombat este olvasta, amit Margerita kiposztolt. Innentől kezdve teljes gőzzel dolgozta végig a hétvégét, hogy elkészüljön a koronavírust mintázó hatalmas fejdíszével. Késő éjszakáig dolgozott a konyhaasztalon egy hatalmas kupac gyurmával. Jól szórakozott a formázással, alakítással, befestéssel és legalább addig sem aggódott a szülei miatt. Munkáját szó szerint megkoronázta a belsejébe rakott apró, a réseken és lyukakon kilátszó fényekkel. Több mint elégedett volt mesteri munkájával.

Két órával a felvonulás kezdete előtt, délután ötkor Vera leült egy pohárka vörösborral a konyhaasztalhoz. Alighogy leült, máris eszébe jutottak szülei, akik együtt laktak egy felső-ausztriai idősotthonban. Édesanyja miatt nem is kellett aggódnia, de az apja… Apjánál minden percben számítani kellett arra is, hogy másnap nincsen többé, akármennyi koronavírus-szobrot is barkácsol. Vera szeme könnybe lábadt, de lenyelte a könnyeit egy korty vörösborral és kipillantott az ablakon. „Jó lesz megint emberek közé menni” – gondolta. „Mostanában túl sok minden összejött.”

A Skeif család

Dzsamal sebész volt, a háború elől menekült el Szíriából. Mostanra Bécsben, a Schubertpark közelében, Währing városrészben talált új hazára. Hogy micsoda boldogság a nappaliban egy kanapén üldögélni, mint ezen a hétfő délutánon is – ezt nehezen lehetett megértetni azokkal, akik nem éltek még háborúban és nem kellett menekülniük. Felesége és gyerekei is biztonságban vannak, így minden oka megvolt, hogy hálás legyen. Margeritát ugyan személyesen nem ismerte, de jó alkalomnak tűntosztozni ebben a hálában az ő rendezvényén. A gyerekei pedig mindig szívesen mentek a Türkenschanzparkba, mert szerették a sok vizet meg a kacsákat.

„Ki akartunk valamit találni a felvonulásra a Türkenschanzparkban” – kiáltotta a mellette elrohanó Alexnek és Larisszának. „Mit is csináljunk ott? Figyeljetek, gyertek ide! Van valamilyen ötletetek?” Alex – ő volt kettejük között az idősebb – megállt, röviden elgondolkodott majd egy helyben izgatottan ugrálva elkiáltotta magát: „Énekeljünk egy dalt, egy dalt, egy dalt!” „Egy dal!” – mondta elismerően Dzsamal. „Nagyon jó ötlet, Alex, nagyon jó ötet.” „És te?” – kérdezte Dzsamal a fiatalabbikat, aki ugyan tágra nyílt szemmel hallgatta a kérdést, de meg sem próbált válaszolni. „Nem tudom” – mondta Larissza, majd elszaladt a gyerekszobába és elkezdte ütni a tarka gyerekdobot. Alex leült a zongorához, beállt Larissza dobverésének ütemére ésénekelni kezdett. „Korooona, korooona, ugorj a Dunába. Korooona, korooona, ugorj a Dunába!” Dzsamal a gyerekszoba ajtajában állva döbbenten ingatta a fejét. „Nagyszerű ez a dal”- mondta éstapsolni kezdett.

Simon

Simon egy brit művész, aki a Bécsben töltött évei során felhagyott a divattervezéssel és inkább a performance-okkal foglalkozott, a 2020-as éven csak nevetni tudott, hiszen alig csillapodott el a brexit névvel csúfolt nemzeti tragikomédia, már fel is libbent a függöny a „Korona” nevű világméretű színdarab előtt. A brit kormány önfejűsége ebben a drámában is csodálkozást és visszatetszést váltott ki. Ischgl-lel** Ausztria is nemzetközi horderejű szereplővé lépett elő. A korona-jelzőszínek kiválasztása körüli csetepaté, a politika és az egészségvédelem keveredése mély bepillantást engedett a társadalmi állapotokba. Izgalmas időket élünk a művészetben.

Tragédia volt, vagy inkább komédia? Minél tovább tart a világjárvány, annál kevésbé lehet ezt egyértelműen megválaszolni. Simon mostanáig nem is volt biztos abban, hogy kinek higgyen és kinek nem. Most, november elején úgy tűnt, hogy valóra válik, amiről tavasszal még csak beszéltek: túlterhelt az egészségügyi ellátórendszer, túl kevés az ágy az intenzív osztályokon, túl kevés az orvos és az ápoló. Felbukkant egy új és vészterhes fogalom, a triázs***. Mi történt nyáron? Simon most kezdett el csak aggódni saját egészsége miatt, amiatt, hogy akár ő is elkapja egyszer. Sokat dohányzott, habzsolta az életet és számtalanszor túlzásba esett. Kibírni egy súlyos fertőzést? És mi lesz, ha tényleg nem marad neki ágy az intenzív osztályon, ha szüksége lenne rá? Már látta magát lelki szemei előtt az arcára szíjazott oxigénmaszkban, mozdulatlanul és tehetetlenül egy kórházi ágyon, ahol egy hajszálon és csöveken lóg az élete. Fásultan ült kint az ablak előtt, aggódott a vendéglőséért és még csak meg se szólalt.

Simon eszébe jutott, hogy reggel olvasott egy posztot egy lánytól, úgy hívták, hogy Margerita. Egy jelmezes felvonulást emlegetett. „Majd halálnak öltözöm, fekete köpenyben és kaszával a kezemben. Ez nagyszerű lesz. És őszinte. Kísérteties.Rögtönözni fogok. Kaszának megteszi a seprűm is.”

Zsuzsanna

Zsuzsa ápolónő, és már évek óta ingázott otthonról, Magyarországról Ausztriába. Szívesen végezte ezt a munkát és eddig nagyon jól boldogult a felelősséggel és a megterheléssel. Ebben a rendhagyó évben viszont úgy érezte, hogy túlterhelik a körülmények és már nem tud helytállni. A ki- és beutazási korlátozások, a koronavírus-tesztek, a gyakran változó előírások és szakértői vélemények kavalkádja, valamint a maszkviselés kezdte megtörni. A legrosszabb viszont a folytonos aggódás volt, hogy a legalaposabb higiéniai óvintézkedés ellenére felelős lehet egy rábízott ember súlyos megbetegedéséért vagy akár haláláért. Ez nem következhet be. És ha mégis bekövetkezik és rábizonyítanak egy hibát, akkor ez mit jelent a jövőjére nézve? Engednék, hogy tovább dolgozzon a szakmájában?

Hazanovic néni, akit már hónapok óta ápolt, késő délután elszunyókált TV-nézés közben. Zsuzsa mellette ült és annyira belefeledkezett a képekbe, hangokba és arcokba, hogy teljesen elfelejtette megbeszélni a nénivel, hogy ma még ki akart menni sétálni. Pont az ilyen feledékenységek miatt aggódott. Olyan szép és enyhe idő volt ma, hogy talán tényleg ez az utolsó igazán meleg nap idén.

Zsuzsa most állt a vasalódeszkánál, kinézett az ablakon és látta, hogy már naplementét idéző vörösbe hajlik a tompuló világosság. Ha ki akart menni, akkor most rögtön el kell indulnia. Kikapcsolta a vasalót és úgy rakta vissza az éjjeliszekrényre, hogy Hazanovic néni ébredéskor feltétlenül meglássa. Zsuzsa felöltözött és lesietett a lépcsőn a szabadba. Elindult a közeli Türkenschanzpark felé, hogy meglátogassa az óriási platánokat, mert hatalmas koronájuk alatt mindig magára talált, megkönnyebbült, sőt feli is virult.

Az első felvonuló

Amikor Zsuzsa eljutott a Türkenschanzparkba, egy fiatal nő köszönt neki, akinek apró fehér lampionokból álló, de annál hosszabb fényfüzér lógott a nyakában. A kezében egy táblát tartott, amire tarka betűkkel „Margerita felvonulása” volt írva. „Eljön a felvonulásra?” – kérdezte a fiatal nő csillogó szemekkel Zsuzsát. „Nem” – válaszolta, majd érdeklődve nézegette a táblát. „Magát hívják Margeritának?” „Pontosan, én vagyok Margerita.” „És ez mi, egy felvonulás?” „Egy közös séta sok emberrel. Remélem, hogy nemsokára megjelennek itt páran maszkban és beöltözve és szépen sétálunk egyet a parkban.” Margeritának fülig ért a szája, Zsuzsa pedig jóindulatóan bólintott és elmosolyodott. „Akkor jó szórakozást kívánok” – mondta és már majdnem visszaindult.

„Jöjjön velünk” – mondta Margerita, „Jöjjön csak! Itt ma mindenki kivétel nélkül ki akar állni azért, hogy élvezzük az életet és hogy összetartsunk ilyen nehéz időkben is.” Zsuzsa megállt, Margerita felé fordult, elmerengett a parkon, ahol a domb után sorakoztak a hatalmas platánok, majd visszafordult Margeritához és azt mondta: „Nagyon kedves. És ez ma egy nagyon különleges este. Eljövök én is.” Margerita örömében ugrott egy nagyot és messziről csókot dobott Zsuzsának. „Ön az első, egy igazi kincs.”

Bejön az ötlet

Akkor fordult be a sarkon Erwin, majd megállt és végignézett a derekára kötött, WC-papírtekercsekkel kipitykézett, földön vonszolt szárítókötélen, majd nagy vidáman továbbindult. „Szia!” – köszönt neki Margerita, „Erwin, nagyszerű, hogy eljöttél!” Erwin kortyolt egyet a dobozos söréből és köszönésképpen mélyen meghajolt a két nő előtt. „Margerita hívott és már itt is vagyok. Különben pedig ha valakinek sürgősen kell szaladnia a mosdóra, hoztam papírt bőven.” Erwin hátrafordult, felemelte a szárítókötelet és büszkén mutatta be készletét. „Szereztem még párat.” – „Szerintem óriási az ötlet. Már önmagában ezért is érdemes volt megrendezni az egészet.” Erwin körülnézett: „De sokan még nem vagyunk.” Zsuzsa Margeritára nézett, ő pedig halálos nyugalommal vonta meg a vállát. „Majd csak meglesz, majd meglátjuk, ahogy ezt Bécsben mondjuk.” „Majd meglátjuk” – mondta Zsuzsa a bécsi tájszólás pazarul vidám magyaros válfajával, kópésan pillantva Erwinre és Margeritára.

A halál

Ekkor érkezett Simon is egy óriási fekete takaróba burkolózva, kezében a seprűvel, amire szigetelőszalaggal ragasztotta fel a vajkést meg a kisvillát. Mögötte fiatalok egy csoportja jött, kölcsönösen szemlélve-forgatva a bojtos sapkára aggatott, saját készítésű koronavírust idéző gömböket. „Sziasztok, jó, hogy jöttök!” – kiáltotta nekik Margerita – „a legjobb helyen jártok!” Simon Erwin, Zsuzsa és Margerita arcába tolta feketére sminkelt arcát és tágra nyílt szemekkel morogta mély hangon: „Elkaplak titeket, elkaplak mind. Kering a korona, kedves jó barátom. Elkaplak titeket mind.” – „Tűnj innen” – mondta Erwin, majd nagy lendülettel kevés híján fenéken billentette Simont, aki cseppet sem vette zokon a riposztot és Erwinre morgott. „Te is légy üdvözölve, nagy kaszás” – mondta fejedelmi hangon Margerita és játékosan kézcsókra nyújtotta a kezét. Simon köpenye bugyraiból előhalászott egy sárga kartondobozt, rajta vastag betűkkel, hogy „Korona”. „Egy szemernyit parancsol kedvenc poromból?” „Távozz tőlem!” – parancsolta Margerita, majd kinyújtott karral hajtotta a távolba. „Mondom is” – tréfálkozott Erwin, „menj csak, tűnés innen.”

Egy új bécsi dalocska

Újabb és újabb emberek érkeztek a Türkenschanzpark kapujához, villogó ördögszarvakkal, rücskös masszázslabdákkal, tüskés gömbhallal és sok más kiegészítővel ékesítve, és ezek mind-mind a képzelőerőt megmozgatva kötődtek a világjárványhoz. Larissza és Alex is eljött, teli torokból énekelve a „Korooona, korooona, ugorj a Dunába” dalukat, de már doboltak is mellé. Meg is álltak Erwin mellett és érdeklődve, de mégis furcsálkodva nézegették a nadrágjához csomózott szárítókötelet. Dzsamal és felesége, Alija bolyhos fehér mikulásszakállal keretezett arccal álldogált mellettük, majd kérdezték Erwint, hogy mit is jelent, amit a ruhájára aggatott. Margarita szólította meg őket: „Nagyon örülök, hogy eljöttetek és még a gyerekeket is hoztátok. Óriási, amit énekeltek!” Alija és Dzsamal könyökükkel köszöntötték Margeritát. „Köszönjük a nagyszerű ötletet. Ezt a dalt Alex és Larissza találta ki!” „Ebből igazi bécsi dal lesz” – jegyezte meg Erwin. Zsuzsa nagyot mosolygott a két gyerekre.

A kapu mögötti téren már alig fértek el, hiszen kellett a távolság, ezért elkezdtek felsorakozni a park belsejébe vezető utak mentén. Időközben besötétedett és egyre jobban látszottak a ruhákra szerelt fények. Számtalan beszélgetés töltötte be a levegőt, egyre több gyerek kacskaringózott a szellősen sétáló emberek között, át-átszaladva a felnőttek mellett, olykor pedig türelmetlenül húzogatták kabátujjukat is.

A koronakirálynő

Felhördülve, nevetgélve és tapsviharral fogadta a tömeg a sarkon pazarul világító papírmasé koronavírus fejdísszel felbukkanó Verát. Margerita lelkesen tapsolt és hurrázott. „Megérkezett a koronakirálynő, micsoda megtiszteltetés!” Vera égnek emelte a kezét és jópárat forgott, hogy minden oldaláról megcsodálhassák. Simon is mellé állt és fenyegetve billegtette meg a kaszát az emberek felett. Jól ki is fütyölték, hurrogtak, kinevették, de páran tapsoltak is.

Margerita a tömeg közepére lépett, tölcsért formált a tenyeréből és elkiáltotta magát: „Még egyszer szeretettel köszöntök mindenkit! Margerita vagyok, és nagyon boldog, hogy eljöttetek! Ti már biztosan megértettétek az üzenetem. Ma még egyszer ki akarjuk élvezni mások társaságát, szórakozni akarunk felszabadultan. Nem vagyunk egyedül, még akkor sem, ha olykor úgy érezzük. Sokan vagyunk és együtt leszünk túl ezen az időszakon. Most pedig hajrá, sétáljunk egyet és élvezzük együtt ezt a csodaszép, langyos novemberi estét! És kérem, hogy tartsátok a távolságot!”

Szépen lassan el is indultak sorban. „Hová menjünk?” – hallhattuk mindenhonnan. „Menjünk a nagy platánokhoz!” – kiáltotta Zsuzsa, nevetgélve a saját hirtelen jött bátorságán. Margerita hamiskásan mosolygó szemmel kacsintott rá. „Ráéreztél?” – kérdezte Margerita halkan. „Igen, már érzem” – mondta Zsuzsa, „már érzem.”

* Währing (Bécs 18. kerülete) – Jómódú lakóterület Bécs egyik legzöldebb környékén. A Bécsi-erdő nyugati dombjai közkedvelt piknikező és kirándulóhely. A tágas Türkenschanzpark egyike az itt elterülő parkoknak tavakkal, játszóterekkel és a Paulinenwarte kilátótoronnyal. Egyaránt megtalálhatóak itt olyan idilli helyek, mint Plötzleinsdorf és városiasabb területek is, mint a kerület sűrűn lakott keleti része.

** Ischgl – Osztrák síparadicsom Tirolban. Az egyik leggyakrabban látogatott alpesi síterület, ahol egy síszezon alatt több ezer síelő is megfordul. Több forrás is a SARS-CoV-2-fertőzés európai elterjedésének gócpontjaként utal rá.

Érdekes linkek a történethez

Hol található a Türkenschanzpark – wien.at-Stadtplan

• Türkenschanzpark (angolul) – wien.gv.at
• Tudnivalók a koronavírusról (angolul) – wien.gv.at
• Türkenschanzpark (németül) – Történelmi tudnivalók a Bécs történetét bemutató wikin
•  
• rajz: Sandra Biskup
• szerző: Simon Kovacic